Sokat gondolkodtam azon hogy írjak e egyáltalán a témáról, mert egyrészt kényes, másrészt meg macerás. Nem akarok hosszú sorokat szentelni a mozzanatnak, de sajnos egyértelműen el kell fogadnunk, hogy szerves része a procedúrának, amin keresztülmegyünk. Legjobb esetben valóban hálánk jeléül adjuk a pénzt, nem pedig kenőpénz gyanánt, a jobb bánásmód érdekében, de hát honnan tudhatnánk, hogy tényleg hálásak lehetünk? Nah, ez itt a szívás!

Nekem szerencsém volt. A DoktorÚrhoz ajánláson keresztül jutottam, nagyon meg voltam elégedve a munkájával, a hozzáállásával és úgy "am block" az egész emberrel, de persze hogy mennyire végzett jó melót, azt most még én sem tudhatom, csak bízom benne. Kb fél-egy év múlva derül ki, amikor már a teljes rehabilitáción túl vagyok.

Egyébként pedig roppant kínos dolognak gondoltam ezt az egész ügyet.... mit kínosnak... egyenesen megalázónak éreztem, hogy egy ember aki beavatkozik az emberi testbe, hatalmas felelősséget vállal és több évig tanul, az hálapénzre szorul. Talán nem jó a rászorul kifejezés, de mondjon valaki jobbat.

Az első kontroll alkalmával adtam oda "A" borítékot és esküszöm jobban izgultam és feszültem, mint a varratszedés miatt. Több verziót is legyártottam már a fejemben, hogy mikor, hogyan adom majd oda, és mit mondok közben, stb. stb. stb.

Végül aztán még itthon betettem a pénzt (melynek összegét fedje rejtély és homály) és egy kis üzenetet egy borítékba, amit aztán feltekertem és  szalaggal átkötöttem. Így kicsit talán különlegesebb volt, mint egy sima, lapos boríték, amit úgy csúsztatunk a zsebbe. Nem volt kellemetlen odaadni sem. Mondta is a DoktorÚr, hogy ilyet még senkitől nem kapott! :) Aranyos! :) Imádom! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.