Címkék » 3


No, azért ez ennyire nem ment egyszerűen...

jár.jpg

Letelt a három hét egészen pontosan 2012.09.18-án, a 26. születésnapomon. Nagyon vártam a napot, hogy végre ráállhassak a jobb lábamra is és kipróbálhassam magam. Előzetes olvasmányok alapján sejtettem, hogy fura lesz. Többen is mondták, hogy nem megy majd ez olyan egyszerűen, de igyekeztem meg sem hallani a pesszimista hozzászólásokat.

Azt már tudtam, hogy másnap gyógytornára kell MENNEM és elhatároztam, hogy nem szaladgálok aznap sokat, hogy másnap majd szakember felügyeletében, a helytelen dolgokat kiküszöbölve kezdjem elsajátítani ismét a járás művészetét. 

fénykép4x_1.jpgNos szülinapi ajándék gyanánt reggel sokkolt a tény, hogy hiába van megengedve..... a járás talán az a tudomány, amelyhez külön tehetség kell, ami nekem a 3 hét alatt valahol valamikor, valahogyan elveszett... Nem voltam "hepi". Aznap még mankóztam és kicsit úgy tettem, mintha használnám már, de valójában csak imitáltam a "lábletételes járást"... Nagyon vártam a másnapot és a gyógytornát. Nem tudom mire számítottam. Talán arra, hogy ott majd csodát tesznek velem?.... Akkor is vártam.

kaphat.png

Szerda reggel már tudtam hogy tudok járni. Valahogy éreztem hogy akkor már menni fog! És: láss csodát! Kikeltem az ágyból és bár először mankóval, de kicsit később már mankó nélkül kezdtem neki... Hihetetlen volt! Annyira örültem, hogy felugrottam volna örömömben. (Csak hát az ugrálás még nem megy!)

Csodálkoztam, mert félelmetes volt, hogy tegnap mennyire béna voltam és már majdnem mély depresszióba estem, hogy nem megy, erre másnap hipp-hopp, egy varázsütésre járok. No, persze nem volt ez olyan tökéletes járás, inkább amolyan kicsit bicegős, kicsit dülöngélő, néha felszisszenős... de járás volt! :)

Közeledett a két óra és ezzel együtt első mankó nélküli "kirándulásom". Drága Párommal kifogtunk egy olyan taxist, aki nem csak hogy a halál torkából menekült meg (többször), de ráadásul több lábműtéte is volt és ha ez még mindig nem elég, akkor műtősfiú és élsportoló is volt egy személyben. Elmondta mennyire borzalmas a műtét.... és hogy az orvosok milyenek.... és hogy a jegelés milyen fontos... és hogy a vérbőség... és hogy egyébként az én térdem már soha az életben nem lesz jó. "Hát kösz b+" gondoltam magamban. Eddig is tudatosan kerültem azokat az embereket, akik jönnek a hülye rémtörténeteikkel, meg azzal, hogy mit hogyan kell csinálni ilyen helyzetben,de ezt nem tudtam kikerülni. Miután kiszálltunk a taxiból egymásra néztünk a Párommal és csak nevettünk. A taxist pedig "elengedtem... vissza az univerzumnak!" taxi.jpg

Mielőtt elindultunk volna, felhívtuk a kórházat, hogy melyik bejáraton érdemes bemennünk, ha gyógytornára érkezünk. Hát mondanom sem kell, hogy az "információs csaj" nem tudta. "Menjen a főbejáraton keresztül, ott a biztonsági őr majd megmondja." Itt jött a második (időrendben első) "Kösz b+". Még szerencse, hogy a kórházam (igen, igen az én kórházam... ennyi idő után már megfigyelhető az érzelmi kötődés...), szóval szerencse hogy a kórházam egy olyan labirintus, ahol legalább a bentiek útbaigazítanak. Meg is kaptuk az infót, gondoltam előtte még jöhet egy pisi, aztán uzsgyi. Ezt a momentumot "csupán" azért emelem ki, mert még mindig elborzadok rajta, hogy egy EGÉSZSÉGÜGYI intézményben hogy lehet az hogy se WC papír, se szappan, se kéztörlő nincs a mosdóban. Ezen nagyon fel tudom húzni magam, érzékeny téma nálam. (Talán azért mert látom, hogy egy hónapban mennyi pénzt utalok el a kormánynak és többek között az egészségügynek....Mindegy. ) A lényeg, hogy: vigyél magaddal mindig plusz egy csomag zsepit és a nagyon praktikus fertőtlenítő gélt, éppen elég kihívás lesz úgy pisilni, hogy nem ülsz rá a WCre, ha még csak egy napja jársz újra és az izmaid nagy része összeesett, szóval mindez éppen elég! Pasik abszolút előnyben!

A pisi-sokk után elindultunk a tornaterem felé, ami természetesen a kórház másik felén volt, egy másik bejárathoz nagyon közel... Nem baj, gondoltuk legközelebb már tudni fogjuk ezt is....Csak hogy vicces legyek, megmutatom mi fogadja a gyógytornára igyekvőket ha belépnek a bejáraton:

fénykép(14).JPG Bezonyám ez a lépcsősor... Kicsit megijedtem... :) De aztán megbirkóztunk vele...

A gyógytorna egyébként kemény volt. Az eddig csinált gyakorlatok adták az alapot, de sokkal több emelés és álló elem volt beépítve. Nagyon kedves, aranyos és figyelmes gyógytornász segít nekünk, merthogy csoportos gyógytorna van, ahol egyenlőre a kezdők közé tartozom. :) Négyen vagyunk. Egy protézises bácsi (akire ha ránézek eszembe jut, hogy ez várt volna rám 25 év múlva, ha most nincs ez a műtét... a protézises bácsi ijesztő...), van egy csajszi akinek valamilyen tengelykorrekciója volt vagy mi... ő már a kezdő csoport haladói közé tartozik, mert súlyokkal tornázik. És van egy fiú aki a sorstársam, bár két héttel előbb műtötték, mint engem. Jó ránézni, mert egész ügyes és sok mindent tud már csinálni. Azt mondta itt is nagyon gyors ütemű a fejlődés.

ilyet még nem tudok.jpgÉrdekes, mert ez a fekvésnél is így volt. Napról napra éreztem a változást. Több mindent tudtam mindig csinálni. Persze itt a szint onnan indult, hogy először csak kézzel TESZEM fel a lábam az ágyra és az is besz@rás, aztán később már magamtól is fel tudom emelni.

Az első gyógytorna élménye tehát nagyon jó volt. Olyan dolgokat is meg tudtam csinálni, amiről nem gondoltam volna. No nem ezt, amit itt a képen van oldalt, hanem pl.: lábujjhegyen járás. Annyi érdekesség még, hogy rám szólt a doktornő, hogy nem szabad sietnem és kicsiket kell lépnem, hogy ne sántikáljak. Az egy óra végére teljesen kifáradtam. Miután hazaértünk kidőltem és aludtam.

Ami szuperjó ilyenkor, az a jégzselé, amit még annak idején 390 Ft-ért vettem az egy eurós boltban. Nagyon bevált, mert a hideg tényleg jól csillapítja fájdalmat és leviszi a duzzanatot. A fáslit még hordanom kell. Egészen addig míg lövöm magam, aztán ha annak vége, akkor állítólag úgyis érezni fogom hogy kell e... hát én már nagyon utálom a fáslit....

fénykép(11).JPG

Tegnap volt a gyógytorna, a gyakorlatokat pedig itthon is csinálni kell, naponta kétszer (de. és du.). Ma egyszer végigcsináltam (ez kb. 1 óra ). Nagyon kemény volt. Mára brutális izomlázam van és nagyon nagy türelem kell ahhoz pl hogy kicsiket lépve csigamód, de helyesen járva közlekedjek. Fájdalmas még a gyakorlatok végzése, de tudom, hogy mindig jobb lesz...

.... ettől függetlenül azért ma eltörött a mécses.

positive.jpg

süti beállítások módosítása