A mai napon visszamentem a dokihoz. Eltelt egy hét és itt volt az ideje az első kontrollnak és a varratszedésnek. Talán a legfontosabb infó a történettel kapcsolatban, hogy mindenki készítse fel az idegrendszerét és a lelkivilágát a várakozásra. Engem a Nagymamám kísért el, taxival mentünk és kb. 11re értünk a kórházba. Én voltam ugyan az utolsó aki sorra került, de legyen elég annyi hogy már régen a rendelés vége után, olyan 1/2 3 körül kerültem be.

Szóval egy jó könyv, egy kis zene, vagy egy Nagymama mindig jól jön, hogy enyhítse a várakozás gyötrelmeit (ennyire azért nem tragikus :-) ). Bevallom, én egyetlen dolgot nem szeretek csak ilyenkor, mégpedig azt a panaszáradatot, amit "betegtársaimtól" kapok. Mindenki képes elmesélni a családban, de kiemelten vele megtörtént összes tragikus, olykor végzetes kimenetelű eseményt. Hogy kinek mi húzódott, törött el, szakadt szét, repedt meg és így tovább és így tovább. Szóval a fentebb említett módszer (könyv/zene/nagymama) tökéletesen bevált a nem kívánt rémtörténetek ellen.

A varratokat egyébként simán kiszedte DoktorÚr. (Nem fájdalmas a dolog, kicsit megérzi az ember, de aki túléli a draincsövek kivételét, annak ez már meg sem kottyan.) Az asszisztense azt mondta, hogy mivel kicsit még mindig be van dagadva (vizesedve) a térdkalácsom feletti rész ezért jó volna, ha jegelném. Bár megjegyzem nem 100%, hogy van ég egyáltalán térdkalácsom, mert jó pár hónapja, hogy a jobb lábamban találkoztam a fent nevezett illetővel...

Szóval a jegelés technikája: naponta 3x vagy 4x (mondjuk a torna után) 10 percig egy adott helyen jegelünk, utána áttérünk a következő felületre, ahol szintén max 10 percig tartjuk a hideget.

DoktorÚr azt is mondta, hogy két nap múlva már le lehet venni a tapaszokat a sebről és bár fáslizni majd be kell, de érheti már víz a lábamat. :) YUHEE!!! Ezen kívül beutaltak gyógytornázni, két hét múlva kezdem és 4 hét múlva újabb kontroll.