2012.10.22. 21:26
Biztosítás
Már régóta a blog szerkesztői oldalán volt a bejegyzés kezdeményezés, amelyről mindenképpen írni akartam, hiszen fontos tudni róla, aki tud, annak még időben cselekedni. Ez pedig nem más, mint a BIZTOSÍTÁS.
Korábban már írtam arról, hogy az egyiknél dolgoztam, ezért erről kb. mindent tudok, A-tól Z-ig. :) Két évvel ezelőtt kötöttem egy olyan, megtakarítással kombinált biztit, amiben életbiztosítási fedezet mellett műtéti térítés is van. Hogy ez mit jelent pontosan? Nos azt, hogy abban az esetben, ha megműtenek pénz üti a markomat. A dolog azonban nem olyan egyszerű. Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy akkor sebtiben még műtét előtt köt egy ilyet, annak felhívom a figyelmét, hogy az nem járja, mert nem tudhatunk a műtétről, mikor megkötjük ezt a remek kis segítséget. (Hiszen ez biztosítási csalás lenne...)
Azonban ajánlom mindenkinek nagy általánosságban, hogy kössön ilyet, hiszen amellett hogy megtakarítással előre gondoskodhatunk a jövőnkről, van lehetőségünk a nem várt események, balesetek biztosítására, ebben a formában (UL) viszonylag kevés pénzért.
No de tulajdonképpen most nem kampányolni szeretnék a biztosítók mellett, hanem elmondani a saját tapasztalataimat.
Alapból sokkolt, hogy bérszámfejtő Nagyanyó és némi matekos múltam segítségével kiszámoltuk, hogy bizony kemény 1579 Ft-ot kapok naponta táppénz gyanánt, a műtét idején, ez csupán 1313 Ft, a kórházi ellátás miatt. Nevetséges, nem? Fizeti az ember a járulékokat, meg a sok sz@rt és ezt kapja... no mindegy. Túlléptem rajta.
Nagyon örültem, amikor eszembe jutott, hogy annak idején ügyes okos módon ezt is (azaz a műtéti térítést) belekomponáltam az "életbiztosításomba". Mindenkinek hasznos lehet. Egy műtét után a bevételünk általában csökken, a költségeink pedig növekednek.
Nézzük kicsit részletesebben:
- 7 x 1700 Ft autó és személyi sofőr hiányában TAXI, melyet minimum 3 alkalommal (kórházból haza, első kontroll, varratszedés, első gyógytorna) igénybe kell vennünk. Hiszen ekkor tömegközlekedéssel még nem tudunk utazni. Akinek mégis van saját sofőrje (akár egy családtag személyében), az nyugodtan számolja ki azt a benzinpénzt, amit elutaznak, hiszen ma már ez sem elhanyagolható... ( Még mindig lelkiismeret furdalásom van, hogy drága Nagybátyám Pilisborosjenőről bejött autóval csak azért, hogy engem az Uzsokiból a nyolcadik kerületbe szállítson).
- 800 - 2500 Ft könyökmankó, ami hát ugye nélkülözhetetlen. Szerencsére egy kedves drága baráttól kölcsönkaptam az "enyémet"
- kb 10 000 Ft apróságokra (jégzselé, vérhigító szuri, fájdalomcsillapító gyógyszerek)
- 1600 Ft lábsúly gyógytornához (érdemes beszerezni, mert később is használható)
- 15 000 Ft-tól határ a csillagos ég! ----- na mi ez? HÁLAPÉNZ
Mivel az LCA plastica közepes műtétnek számít a műtéti besorolásban (a biztosító egy előre meghatározott táblázat alapján dolgozik!), ezért a biztosítási összeg 50%-át kaptam meg. Az igénybejelentéstől számítva kb. 2,5-3 hétre rá kaptam meg a pénzt, melyet addigra már szépen el is költöttem a fenti dolgokra.... Tényleg nagyon jó, hogy legalább ezt meg tudtam oldani anélkül, hogy a "saját pénztárcámba" kellett volna nyúlnom.
Az ügyintézés folyamatáról pár fontos tudnivaló:
Mindenképp nézz utána, hogy milyen papírokat kell leadni majd igénybejelentéskor! Érdemes előre előkészíteni azt, amit lehet. Menj be a biztosítódhoz és kérd meg őket, hogy adjanak pontos felvilágosítást a dolgok menetéről, a szükséges doksikról és az időhatárokról. Igen, igen! Sok biztosított akkor esik el a kifizetésről, amikor minden gondja nagyobb annál, mint hogy BEJELENTSE a történteket, ezt általában bizonyos időn belül meg kell tenni.
Lesznek olyan dokumentumok, amit az orvosnak kell kitöltenie, aláírnia. Ezt érdemes a hálapénz odaadása UTÁN közölni vele és az orra alá dugni. (Az enyém nagyon rendes volt. A műtét utáni első vizitnél megemlítettem neki, s mondta, hogy az első kontrollra vigyem és megcsinálja). Tuti kell a kórházi zárójelentés és a kórházi tartózkodás igazolója. Minden papírra szükséged lesz, amit 5 éven belül és a műtéttel kapcsolatban orvos kiadott rólad. TÉNYLEG MINDENRE!! Szóval a legelső leletedre és a legutolsó kis vizsgálat eredményére is!!!
Ha gyorsan kell a pénz, akkor már mankóval is lecaplathatsz bejelenteni a kárt, mert az ügyintézés eltarthat egy darabig. Azért jó ha felkészülsz, mert akkor nem lesz hiánypótlás, ami igencsak meghosszabíthatja és kellemetlenné teheti az ügymenetet. Még normál egészségügyi állapotban sem kellemes visszarohangálni a biztosítóhoz, nem hogy mankóval, új szalagokkal.
2012.09.11. 14:23
KÉPregényem
Figyelem!
A nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek!
2012-ben nem kellett sokat várni és az addig szinte tünetmentes lábam megadta magát:
A döntés megszületett több hét orvoslátogatás után, mikor visszatértem DoktorÚrhoz, aki már tavaly is a műtétet javasolta. 2012. aug. 28-án pedig megtörtént aminek meg kellett történnie.
Tehát most épp ott tartok, hogy ma két hete műtöttek, a lábam már majdnem hajlik 90 fokban és jövő héten letelik a "kíméletes" 3 hét és kezdődik a gyógytorna.
2012.09.07. 19:15
Műtét után
Nah, ez rázós volt....
Azt már említettem, hogy a műtét után, fogvacogva ugyan, de viszonylag jó kedélyállapotban toltak a háromtizennyolcba. Rögtön kaptam egy adag infúziót, ami állítólag az epidurális érzéstelenítés utáni "ébresztő koktél". Viszonylag gyorsan elkezdtem érezni a hatását és ez roppant boldogsággal töltött el. Még poénkodtam is, hogy: "Tényleg nem bénultam le!!" :) Aztán a poénkodás kezdett halványulni, ahogy az érzés tért vissza belém.
Az első sarkalatos pont a pisilés volt. (És ezért most én kérek elnézést, de a téma igenis fontos.) Mert ugyebár amikor az ember leánya (vagy maga az ember) deréktől lefelé nem érez semmit, akkor ugyebár a WCre sem kéredzkedik ki. Mert hogy még csak azt sem érzi, hogy van neki olyanja. De a műtét után pár órával be kell hogy induljon magától újra minden. Most szólok mindenkinek, hogy ez nem olyan egyszerű, de azért sikerülhet! :) Nem részletezném ennél jobban ezt a témát szemérmességem révén, de elméleti síkon haladjunk végig azon, hogy akiknek nem sikerül, azokkal mi történik. Hát bizony akkor jön a katéter. Erről nem tudok személyeset írni, mert nem volt részem az élményben, de állítólag nem fájdalmas a dolog és segít azon hogy kijöjjön, aminek feltétlenül ki kell jönnie. Nos katétert nem, ellenben Nospa gyógyszert kaptam, hogy oldja a görcsöket, és segítsen, hogy könnyíthessek. Emellett pedig egy melegvizes palack landolt a pocakomon, hogy rásegítsen a gyógyszeripar eme remek vívmányára.... kb fél órát szenvedtem... de azt úgy intenzíven... aztán"befenyített" Nővérke a bizonyos "K" betűssel és mire visszajött, hogy felhelyezze a műszert, nos addigra hála a magasságosnak sikerült összehoznom magamtól a dolgot.
Lélekben tessék felkészülni arra, hogy menni fog és akkor rendben lesz. A másik pedig, hogy lehet, hogy nem ártott volna, ha belémcsöpög a második adag "ébresztő koktél" is, akkor talán odalent is felébredek...
Az idő és a zsibbadás is jól elment a fenti közjátékkal, olyannyira, hogy elfelejtettem időben fájdalomcsillapítót kérni. Mert hát "bódogság" van, hogy mozog a lábam és tudok pisilni, de közben irdatlanul fáj már az operált végtagom. Ekkor kértem az első komoly fájdalomcsillapítót, amit kb 5kor (igen, a műtét után 2,5 órával) kaptam. Ezzel kicsit megcsúsztam. Jótanácsom, hogy amint elkezditek érezni magatokat, kérjetek gyógyszert (és most nem a Nospára gondolok!)!!! Nem szabad halogatni. Én ezt tettem, annak ellenére is, hogy többen felhívták rá a figyelmemet, hogy KÉRJEK és akkor a fájdalom elébe tudnak kerülni. Hát mi nem kerültünk. A fájdalom jött és ízekre szedte a testemet. Ez nem egy konkrét AÚÚÚÚ érzés, hanem egy zsibbasztó, egész testes lüktetés. Kb este 10 volt, amikor már túl voltam a második pirulámon is és el tudtam kezdeni arra koncentrálni, hogy ezen kell csak túllendülni és másnap már nagyon jó lesz.
Sok erőt adtak azok a "nyugi zenék" és meditációs anyagok, amiket Anyukámtól kaptam. Megnyugtató volt hallgatni. Hol elbódított, hol pedig kapaszkodót adott maga a szöveg. Javaslom mindenkinek, hogy érdemes felszerelkezni ilyen jellegű ERŐforrással, mert igazán sokat segít lelkileg.
Azon az éjszakán másfél óránként ébredtem, folyamatosan vártam a másnapot, amikor már jobb minden.
És láss csodát: a másnap eljött!
Akkor már felkelhettem, merthogy az előző nap még a fejemet sem emelhettem meg, az epidurális érzéstelenítés miatt. Tartsa be mindenki ezt a szabályt, máskülönben migrénes fejfájási tüneteket produkálhat akár hónapokig is. Ez egy mellékhatása a gerinctáji érzéstelenítésnek, ami elkerülhető, ha hajszálvékony tűvel szúrnak meg az orvosok, illetve, ha tartod a vízszintet. :)
Nekem nem volt fejfájásom, csak nagyon szédültem a műtét másnapján. Felhívták a figyelmemet a sok folyadék, elsősorban víz fogyasztására. Ezeket mind betartottam és másnap már nem volt bajom.
Aki olvasta a blogot, az tudja, hogy a kórházba vonulásom napján milyen eseményre érkeztünk a háromtizennyolcba. :) Draincső kiszedés a térdből. Amikor elkezdtem írni, azt mondtam, hogy én nem riogatok majd senkit, így jöjjön inkább pár jótanács. (Merthogy ezt a dolgot is túl lehet élni!) Az már fix, hogy ez mindenkinek teljesen más érzés és, hogy fel lehet rá készülni lélekben. Én egész éjjel, azt szugeráltam magamban, hogy milyen könnyedén engedi majd el a testem a csöveket és mekkora megkönnyebbülés lesz majd utána.
Kettő cső van, ami elvezeti a folyadékot a térdből. Egy kisebb és egy hosszabb, ami az izületek között tekergőzik. Az első egyáltalán nem fájt, becs' szóra, szinte nem is éreztem. A második kicsit hosszabb volt, de az a megkönnyebbülés ami akkor ért, hogy már egyáltalán nem volt bennem, az valami hihetetlenül felemelő érzés volt. Nekem nagyon nagy erőt adott az, hogy tudtam mi vár rám ezután. Tudtam, hogy pár perc múlva olyan jól leszek, hogy kicsattanok és nagy mosollyal várom majd a gyógytornászt.
Higgyétek el, nagyon sok erőt tud adni az, ha pozitív gondolatokkal töltitek fel magatokat. Mindig azt kell szem előtt tartani, hogy milyen JÓ dolgok vannak az előttünk álló eseményekben. Mert bizony igaz az a mondás, hogy: "Minden rosszban van valami jó."
2012.09.06. 12:44
műTÉT
Már sok mindenről, de erről még nem írtam és úgy gondolom itt az idő, mielőtt még az emlékek annyira elhalványulnának, hogy nem lenne mit felidézni.
FIGYELEM!
A nyugalom megzavarására ALKALMATLAN gondolatok következnek, a gyengébb idegzetűek is nyugodtan elolvashatják.
Az egész nagyon korán kezdődött, mert aznap éjjel nem aludtam sokat. Be voltam sózva, indulni akartam és belevágni a folyamatba, ahonnan már nincs vissza út. A gépezet részévé akartam válni, de ehhez ki kellett várni az időt.
Reggel 7-kor már a kórházban voltunk a Párommal, hogy regisztráljanak, megkapjam a szobám és elvégezzék amit még el kell. Megjegyzem ez annyira nem volt felemelő, mert 2 órát kellett várni, mire felmehettem a "háromtizennyolcasba", addigra a gardedám, azaz "A" vigyázó szerepét átvette a Nagymamám.
9 órakor a cuccaink már a szekrényben voltak, mi pedig levetkőzve-átöltözve vártuk az infúziót. /A királyi többes nem miattam, hanem drága Sorstársam miatt van, akinek a bütykét műtötték le, akivel egy időben kerültünk az osztályra és még a műtétünk is egyszerre volt, de nyugalom! ... két külön orvos csinálta. :) / Sajnálatos módon már nem tudtunk szabadulni a szobából, amikor a másik két szobatárs, akinek térdműtétük volt az előző napon, átesett a draincső kiszedésének procedúráján. Huhh hát az kemény volt. Ordítottak mint a fába szorult féreg. Akkor eltörött a mécses... annyira nagyon sajnáltam őket és közben az lebegett a szemem előtt, hogy holnap rám is ez vár, hogy sokkot kaptam (nah, jó... neeem, csak sírtam egyet...). Aznap egy különösen kedves Nővérke ügyelt, aki igazán a szívemhez nőtt a 3 nap alatt és amikor odajött hozzám bekötni az infúziót, akkor odasúgta, hogy "ne ijedjek meg. ők nagyon hisztisek." Hát jó....
És akkor megkaptam a pirulákat. Tényleg egy pirosat és egy kéket! :) Csak akkor kellett volna bevenni, mikor elvisznek minket a műtőbe, de mi Sorstársammal kissé félreértettük a feladatot és egyből benyomtuk őket. Huhhh hát az COOL volt... az az érzés. Bezsibbadtam teljesen és percek alatt elnyomott az álom. Nem is volt baj,mert viszonylag hosszú várakozás jött ismét. Délben vittek a műtőbe. Addigra a cucc némileg kitisztult belőlem, de tudva mi vár rám, kellőképpen tompa voltam.
A műtőben is várni kellett, ahol betakartak aranyszínű, hőtartó fóliával és takaróval, mert meglehetősen hideg volt bent. Végül megkezdődött a folyamat. Lecsöpögött az infúzió, amibe újabb adag boldogságot kaptam, hogy jobban viseljem a műtétet. Aztán jött a gerinctáji... Kémeim korábban azt mondták, hogy nem fog fájni én pedig hittem nekik. Fel kellett ülnöm a műtőasztalon és "magamba roskadó" testtartással ellazulva előre dőlni. Igen igen... az ellazulással voltak gondok, de szerintem ezek az "Anesztesek" már hozzá vannak szokva ahhoz, hogy aki a kezük közé kerül, nem éppen "laza". Nagyon aranyosak voltak (mind a ketten), mindig mondták, hogy épp mi történik majd. Először kitapogatta a helyet, ahova szúrni fog, majd kaptam egyet, ami még csak a lidocain volt. Ezt követte a nagy meló. TÉNYLEG NEM FÁJT. Ettől aztán senki ne izguljon. Ráadásul ahogy a korábbi bejegyzésemből (is) tudható: lebénulni ettől nem lehet! Egy kis vicces dolog is hozzátartozik az igazsághoz: valami idegnek nekiment véletlenül a doktornő és ettől a bal lábam az égbe rúgott. Meg is ijedtem és gyorsan bocsánatot kértem, aztán mondták, hogy ők kérnek elnézést, nekem ehhez semmi közöm. :) :D
Kezdtem érzeni a melegséget a lábamban, aztán egyszer csak már semmit nem éreztem. Hátrafektettek és DoktorÚr belevágott.
Egy nagyon kedves rezidens, néha közvetített, hogy éppen mi zajlik a lábam körül. Néha ránéztem a TVre is, ahol élő egyenesben adták a térdemből jövő adást. Fekete-fehér némafilm volt, így nem sokat értettem belőle. A vattacukor és a szellemjárás jutott csak eszembe, amikor a monitorra néztem, szóval: Nem, nem volt rémisztő. Gyakorlatilag azt sem tudtam mit nézek, így hamar feladtam vele, mert uncsi volt a műsor. Aztán egyszer csak mondták, hogy itt a vége fuss el véle. :) /"Fuss" ... érted?!.. jó, mi? :) /
DorktorÚr jött és mondta, hogy minden rendben, aztán elkezdték lebontani a sátrat, amit deréktól lefelé raktak körém. Akkor láttam csak hogy a jobb lábam az egekben van, rajta jó nagy kötés és egy komoly bőröv, amivel elszorították a vérkeringésemet. Egy kész szado-mazo eszköztár, amit felvonultattak rajtam, de persze semmit nem éreztem az egészből... kihagytak a buliból, de nem bánom.
Aztán csak a sürgés-forgás, pakolászás. Én meg csak ott feküdtem, mire Rezidensünk megkérdezte, miért sírok. Én pedig hüppögve: "Hát mert olyan hálás vagyok... és hogy ennyien dolgoztak rajtam... és különben is..." Erre a válasz egy idősebb műtősnőtől érkezett: "Jól van aranyom, sírja csak kis magát. Biztos a feszültség! Egyébként meg kapott egy szép új szalagot tőlünk, viselje egészséggel!"
Aztán jött Gyula a feltünően jókedvű betegszállító és elfurikázott a röntgenbe majd vissza a háromtizennyolcba. Nagyon fáztam, vacogott a fogam. Mama szerint kb. 5-10 percbe telt mire újra lett színe az arcomnak. Akkor már jókedvűen foglaltam el a helyem és izgalommal kezdtünk bele Sorstársammal történeteinkbe.
2012.09.05. 15:56
Varratszedés
A mai napon visszamentem a dokihoz. Eltelt egy hét és itt volt az ideje az első kontrollnak és a varratszedésnek. Talán a legfontosabb infó a történettel kapcsolatban, hogy mindenki készítse fel az idegrendszerét és a lelkivilágát a várakozásra. Engem a Nagymamám kísért el, taxival mentünk és kb. 11re értünk a kórházba. Én voltam ugyan az utolsó aki sorra került, de legyen elég annyi hogy már régen a rendelés vége után, olyan 1/2 3 körül kerültem be.
Szóval egy jó könyv, egy kis zene, vagy egy Nagymama mindig jól jön, hogy enyhítse a várakozás gyötrelmeit (ennyire azért nem tragikus :-) ). Bevallom, én egyetlen dolgot nem szeretek csak ilyenkor, mégpedig azt a panaszáradatot, amit "betegtársaimtól" kapok. Mindenki képes elmesélni a családban, de kiemelten vele megtörtént összes tragikus, olykor végzetes kimenetelű eseményt. Hogy kinek mi húzódott, törött el, szakadt szét, repedt meg és így tovább és így tovább. Szóval a fentebb említett módszer (könyv/zene/nagymama) tökéletesen bevált a nem kívánt rémtörténetek ellen.
A varratokat egyébként simán kiszedte DoktorÚr. (Nem fájdalmas a dolog, kicsit megérzi az ember, de aki túléli a draincsövek kivételét, annak ez már meg sem kottyan.) Az asszisztense azt mondta, hogy mivel kicsit még mindig be van dagadva (vizesedve) a térdkalácsom feletti rész ezért jó volna, ha jegelném. Bár megjegyzem nem 100%, hogy van ég egyáltalán térdkalácsom, mert jó pár hónapja, hogy a jobb lábamban találkoztam a fent nevezett illetővel...
Szóval a jegelés technikája: naponta 3x vagy 4x (mondjuk a torna után) 10 percig egy adott helyen jegelünk, utána áttérünk a következő felületre, ahol szintén max 10 percig tartjuk a hideget.
DoktorÚr azt is mondta, hogy két nap múlva már le lehet venni a tapaszokat a sebről és bár fáslizni majd be kell, de érheti már víz a lábamat. :) YUHEE!!! Ezen kívül beutaltak gyógytornázni, két hét múlva kezdem és 4 hét múlva újabb kontroll.
Szólj hozzá!
Címkék: kórház orvos kontroll vizsgálat varratszedés
2012.09.01. 11:03
Oh és azok a kedves látogatók - ők is a Család része
Nos, igen! Erről tegnap szinte meg is feledkeztem! Hidd el, hogy bár nagyon kedves gesztus az, ha valaki szeretne meglátogatni a kórházban, de nincs arra szükség, hogy mindenki épp abban a pár napban viziteljen nálad. Íme az okok:
- Nem leszel túl kommunikatív és sem családtagoknak, sem barátoknak nem jó téged szenvedni látni. (Én első nap, a műtét után hazaküldtem Nagyit és a Páromat is, mert láttam rajtuk is, hogy megviseli őket így látni engem. Rajtuk kívül másnap a legjobb barátnőm látogatott meg, aki hozott egy nagy adag vidámságot magával és egy zacsi fincsi gumicukrot! :) Anyukámék, akik 165 km-re laknak, mindenáron fel akartak jönni az nagy Budapestre, hogy meglátogassanak, de őket is kértem rá, hogy maradjanak, mert nem ér annyit az a 15-20 perces látogatás. Inkább jöjjenek később.)
- Fontos a pihenés, örülsz majd annak a "lopott" 1-2 órának, amikor magad lehetsz és pihenhetsz! (Bár nem koncentrációs tábor a kórház, mégis nagyon kimeríti a szervezetedet a műtét és az azt követő procedúrák. Én kb. folyton aludtam...)
- Bármilyen meglepő, de a kórházban ellátást is kapsz, így tényleg nincs szükség több tonna csokira, gyümölcsre, kekszre és rostos innivalóra! (Még jobb, ha mindezt porlasztva, utólag kapod meg! :) :D :) )
Tehát javaslom, hogy kövessük "A KEVESEBB NÉHA TÖBB" elvet, hiszen nekünk is jobb, ha minden hétre jut 1-2-3 látogató, akit lehet várni, aki "hoz majd egy kis inputot magával" :) és akivel elröppen a délután egyébként súlyos ólomlábakon lépkedő ezermillió perce....
Én nagyon hálás vagyok minden családtagomnak, barátomnak, ismerősömnek, akik gondoltak rám a napokban, akik érdeklődnek az állapotom felől, akik meglátogattak, vagy majd fognak. Szóval tényleg: KÖSZI MINDENKINEK :) (:
És azoknak is köszönöm, akik nem műtét előtt állnak és ezért követik a blogot, hanem mert érdekli őket, mi történik velem! :)
Szólj hozzá!
Címkék: kórház pihenés látogató
2012.08.31. 10:19
Családi kör - nővérek, dokik, betegek
Az már bizonyos, hogy igaz az a népi megfigyelés, miszerint csak azt kapod vissza, ami te is adsz. Ez kiemelten érvényes abban a kultúrkörben, ahol kiszolgáltatott vagy mint egy hal a parton. Nézzük most, hogy kikkel töltöd azt a pár (,esetemben 2 éjszakát, 3) napot, ami életed egyik legemlékezetesebb fejezetének bevezetése.
Együtt élnek itt doktorok, nővérek, betegek, gyógytornászok, takarítók, karbantartók, beteghordók, biztonsági emberek és még ki tudja kifélék-mifélék. Hogy velük jól köjöjj, az első sorban NEKED FONTOS!
A nővérek alapvetően kedvesek. Gondoljuk csak át! Aki arra adja a fejét, hogy havi kevés pénzért embereken segítsen, az ezért annyira nem lehet rossz ember. Ugye? Rossz napja mindenkinek lehet, de egy jó szó nagy segítség minden szorult helyzetben. Jó tanács: Legyél kedves a nővérkékkel, ne ugráltasd őket feleslegesen és illedelmesen köszönj meg nekik mindent (Ahogy Anyukád megtanított arra...) még akkor is, ha ők "csak" a dolgukat végzik. Az hogy kivigyék az ágytáladat, hogy az éjszaka közepén gyógyszert kotorjanak neked, hogy kíméletesen átkötözzenek, nos mindez mondhatni "munkaköri kötelességük", a kedvesség és a jófejség NEM! Ez csak plusz lehet, de ha nem szériafelszerelés az adott nővérnél, akkor neked kell kivívnod (ha akarod). Neked lesz jobb! Mert ha kedves vagy, ők is kedvesek lesznek, ha mosolyogsz, ők is fognak (ha nem is mindjárt de másodszorra, harmadszorra már igen!). A mi szobánkat szerették a nővérek. Mert betartottuk a fentieket. Így a legnagyobb fájdalmak közepette nem csak fájdalomcsillapító pirulát, hanem egy-egy kedves szót is kaptunk, és a szempár ami visszanézett azt üzente: "Kitartás!".
Az ORVOSOK? Nos, igen, ők az igazi istenek, akik lemásztak az Olyposzról és fehér köpenybe bújva megmentik-, átalakítják- és remélhetőleg tényleg jobbá teszik az életünket. Általában csoportosan járnak, imádnak vizitelni, aminek kb semmi értelme, mert azon kívül, hogy megkérdezik "Hogy van?" és elmondják hangosan társaiknak, mi végett rendeltettünk a fehér ágyra, nos ezen kívül csak szikével a kezükben találkozhatsz velük! KIVÉVE! Ha van egy olyan jófej orvosod, mint, amilyen nekem volt.:) Amikor nem jött vizitelni, akkor is benézett és ez nagyon jól esett. Hogy mindez hogyan lehetséges? Nos, a blog bevezető fejezeteiben már írtam arról, hogy mi a kulcs: a BIZALOM.
A kórházban, ahol feküdtem, nagyon ügyeltek a biztonságra és a betegek értékeire. Egy biztonsági őr folyamatosan járkált a folyosón és rendszeresen bekukkantott, hogy ki és mit csinál a szobában és egyébként is... Ahol ilyet nem tapasztalsz, ott fokozottan vigyázz az értékeidre! Telefon, pénz, iratok, de inkább egy szóval: MINDENRE! Apropó pénztárca: Érdemes egy másik tárcába átpakolni és csak a legszükségesebbeket magaddal vinni. Személyi, lakcím- , TB kártya és egy nagyon kevés pénz. A hitel- és bankkártyákat érdemes otthon hagyni... Sose lehet tudni.
2012.08.31. 10:11
Előkészületek - amit a kórházba mindenképp vigyél magaddal
No, én már itthon vagyok, illetve nem is itthon, hanem Nagyinál. Elkezdődött a LÁBadozás... hosszúnak ígérkezik, de olyan szuper térdem lesz majd, hogy CSAK NAH! :)
És akkor jöjjön az élménybeszámoló, a tanulságok és a következtetések.
Az első sarkalatos kérdés számomra az volt hogy mit és milyen mennyiségű cuccot vigyek a kórházba. Úgy gondoltam, legyen minél kisebb a pakk, mert hát mégsem wellnesselni megyünk, ahol kisestélyire és macinacira is szükség lesz, hanem KÓÓRHÁZBA! Igyekeztem tehát tartani magam az elsőszámú szabályomhoz: minél kisebb, annál jobb. Bevonulásom előtti estén mindent összekészítettem:
Ami ebből tényleg kellett:
- fehérnemű (annyi, ahány napot eltöltünk)
- hálóing/pizsi (No, erre egy picit ráfaragtam. Volt hogy vacogtam, annyira fáztam és az is megesett, hogy egy szál semmiben feküdtem a takaró alatt, mert izzadtam mint egy ló.) A javaslatom hölgyeknek egyértelműen az, hogy legyen náluk egy hosszabb hálóing, ami melegebb. Ezen kívül pedig érdemes a bugyi-trikó kombóra is gondolni, mert amikor az ember lánya épp megsülni készül és még moccanni sem tud... nah, azt így egy kicsit talán könnyebb elviselni. A nadrágos pizsama abszolút kizárva! Nem nagyon tudsz majd ficánkolni és belebújni a gatyóba.
- minimál tisztálkodószett (mini dolgok, amik DM - Rossmannban beszerezhetők) tusfürdő (ezt "bevallom férfiasan" nem használtam), fogkrém és kefe (ezt a második nap már használtam és igazi felüdülés volt!!), nedves WC papír (ez irtó fontos! Higgy nekem.... Nem csak ARRA, hanem arra is jó, hogy a testedet végigtöröld vele, amikor még nem tudsz zuhanyozni, de már érzett hogy undorító és csapzott vagy!), WC papír (mert bár egészségügyi intézményben vagyunk, de se szappan se WC papír nincs, ami kicsit elszomorító, de a blog nem azért jött létre, hogy a rendszer ellen lázadjak, hanem hogy segítsek azoknak, akik hasonló cipőben járnak mint én.), "hájdzsin", azaz higienias kéztörlő, ami jó lesz száraz kézmosásra, amikor nem kelhetsz fel.
- fájdalomcsillapító (ki tudja mennyire szigorúak a nővérkék...)
- víz szigorúan cuclis üvegben, mert abból úgy is lehet inni, hogy fekszel és nem borul minden a nyakadba
- mp3 -zenék, meditációs anyagok, bármi, amit szeretsz és nyugtató hatással van rád. Talán ez volt a legkedvesebb barátom a hosszú éjszakák és nappalok alatt!!!
- MANKÓ! (ha van, amit ismerőstől el tudsz kérni, akkor érdemes előre beszerezni azt, de ha nincs, akkor kapsz majd a kórházban (kapsz= meg kell venned!))
- kabalaállatka, amit szorongatni lehet, legfőképp az első éjszakán, ami nagyon kemény...
- evőeszköz
Amit bepakoltam, de akár otthon is maradhatott volna :)
- köntös (nekem nem kellett, mert meleg volt és a hálóing épp elegendő volt a testem takarására! Esetleg ha valaki télen, vagy hidegebb időben vonul be, no akkor jól jöhet!)
- jegelő zselé (nem lesz ott se idő se energia ezzel foglalkozni. Ha jegelni akarsz, a nővérkék adnak jeget, de ne várd el, hogy külön foglalkozzanak a te zöld vagy kék bizarr zacsiddal, amit a térdedre akarsz rakni)
- könyvek, újságok (egyet érdemes vinni, de nem kettő hármat, mert nem leszel ráhangolva valószínűleg az olvasásra)
Ezeket a dolgokat ha viszed, akkor nem fogsz csalódni. Minden lesz nálad, amire feltétlenül szükséged lesz.
Csajok! Egy +1 TIPP: Körmöket nem szabad kifesteni!!! Én megtettem és műtét előtt le kellett mosnom... :( Ugyanis az oxigénhiányos állapot először a köröm elszíneződésén látható. Ha viszont a te körmöd a szivárvány színeiben tündököl, akkor a dokik nem tudják majd megállapítani, hogy épp haldokolsz... :)
Szólj hozzá!
Címkék: előkészületek kórház műtét pakol bőrönd vigyél
2012.08.29. 15:42
MŰ-tét
No hát túlestem azon amin túl kellett. Még itt vagyok a kórházban, holnap mehetek haza. Tanulságok: fájdalomcsillapító jó ha van nálunk pluszban, kispüss, amit szorongatni lehet, az életmentő! És jó ha nem hosszú pizsamat pakolunk ilyen melegben. Most ennyi, holnap vagy utána részletesebben is beszámolok.
Szólj hozzá!
Címkék: kórház műtét
2012.08.25. 10:18
VizsgálatOK
Ígértem, hogy írok még az előzetes vizsgálatokról. Ezt megteszem most, hiszen talán a legjobb kiegészítése ez annak, hogy lélekben is rákészülj a dolgokra és kapj egy viszonylag stabil képet arról, hogy mi fog történni.
Amikor visszamentem ahhoz az orvoshoz, aki már tavaly is a műtétet javasolta, roppant készséges volt és elmagyarázta még egyszer, hogy miért is szükséges mindez. (Ráadásul megértő volt azzal a ténnyel szemben is, hogy az általa javasolt műtétet tavaly lemondtam és helyette intenzív gyógytornába kezdtem.) Az első dolog, ami szerintem nagyon fontos, hogy bízzunk a dokiban. A korábbi orvosok úgy kezeltek, mintha futószalagon érkező húscafat lennék, akinek érzései nincsenek, csak orvosilag ellátandó sérülése. Egyáltalán nem foglalkoztak a lelkemmel és volt, hogy sírva jöttem ki egy fájdalommentes vizsgálatról, mert bizonytalanságba és embertelenségbe ütköztem. Ez az orvos teljesen más volt. Meghallgatott, szakított arra időt, hogy elpanaszoljam neki a dolgaimat (mert néha azért én is panaszkodom). Elmagyarázta, hogy mit fognak velem csinálni és a végén elhangzott a számomra bűvös mondat: Van e bármilyen kérdésem? Ez számomra világrengető volt! VÉGRE VALAKI! Végre valaki akarja hogy kicsit komfortosabban érezzem magam ebben az amúgy irtóra nem komfortos helyzetben.
Kiderült, hogy azért dagad folyamatosan a térdem, mert instabil az a terület, amit ugyan én nem érzek mozgásomban, de az agyam igen és ezáltal folyadékkal igyekszik kitölteni, hogy mindez elmúljon. (Elnézést azoktól, akik nálam ezerszer jobban értenek a témához, hogy ilyen földhözragadt módon fogalmazom eme bonyolult orvosi tényt, de nekem ez jött át, én így magyarázom hogy mi bajom van. Merthogy szerettem volna megérteni...) Azt is megtudtam, hogy a térdemben két csont folyamatosan érintkezik és ezek is folyadéktermelésre ingerlik a környezetet, merthogy szegényeknek nem szabadna érintkezniük. És bár most ezt még nem érzem és fájdalmat nem okoz, de erőteljesen kopnak és finoman szólva rohadnak (az izületi löttytől) az izületeim, tehát 25 év múlva garantáltan térdprotézist kapok, ha ez így marad. Lényeg a lényeg, hogy felfogtam, megértettem és hittem abban, hogy a műtét szükséges és csakis az én javulásomat szolgálja, nem pedig a sebészek perverzióját, hogy bármi van, azt vágni kell!
Halkan megjegyzem egy évvel ezelőtt az a három vagy négy különböző doki nem volt egyáltalán meggyőző. Nekem kellett eldöntenem, hogy MŰTÉT vagy GYÓGYTORNA legyen. De hát kéremszépen! Én nem végeztem orvosit!? Hát honnan a fészkes fenéből tudjam mi a jó! Miért nem mondják ki kerek perec, hogy mi KELL hogy történjen??!! Bevallom ekkor nehezteltem az orvostársadalomra és megfogadta, hogy a gyerekem orvos lesz, csakhogy legyen aki ellát majd ha felnő... és ő mindenhez ért majd... operál, altat, plasztikáz, mandulát néz stb. Naná, hogy szuperdoki lesz és minden bajunkra gyógyír. :) No de viccet félretéve tényleg jó hogy egy évvel később konkrétabb képek kaptam a térdemről és az állapotomról.
Az is megtudtam, hogy milyen műtétem lesz majd, hogy a combomból veszik ki az ínt, amit beépítenek a térdembe. Elmagyarázta a doki, hogy fentről kiveszik, megnégyszerezik és térdhez rögzítik. Ezer és millió videó van fent a youtubon, de egyet sem néztem meg és nem is szándékozom, mert minek? Miért borzasszam el magam? Engem megnyugtat, hogy lesz ott pár fehérköpenyes aki pontosan tudja mit kell majd csinálni én pedig bízom bennük és tudom, hogy jót tesznek velem. Még ha meg is nézném sem tudnék közbeszólni, hogy "Hé doki, azt nem inkább hátulról kéne megfogni és a másik kézről alátolni?" vagy mégis mi? Ráadásul boldogan bódulok majd az ágyon, míg ők dolgoznak rajtam. És hogy ezt honnan veszem? Hát az anesztestől!
Amikor megtudtam korábban, hogy nem altatnak, hanem a gerincemet böködik majd kisebbfajta sokkot kaptam. Van egy aneszteziológus barátunk, aki az egyik nyári hétvégén több dologról is felvilágosított, ami az epidurális érzéstelenítést illeti és aki elküldött egy előzetes konzultációra az aneszteshez a kórházba, ahol műtenek majd. EZÉRT: JAVASLOM MINDENKINEK, AKI MEGIJED, HOGY MENJEN EL (a műtét előtti két hétben a vizsgálatokkal a kezében (EKG, LABOR, RTG)). Én megtettem, és azóta nem rettegek. Nagyon kedves volt a dokinő, aki felvilágosított arról, miért nem fogok lebénulni. Röviden azért nem, mert nem a gerincvelőbe szúrnak, hanem a folyadékba és egy olyan részen, ahol velőnek nyoma sincs. Még egy szép ábra is lógott a falon ami mindezt demonstrálta, így hát kénytelen voltam elhinni amit mond. Ráadásul megnyugtatott, hogy nem én vagyok UFO és ez a kérdés mindenkiben felmerül.
Azt is elmondta, hogy a műtét előtt kapok majd két bogyót, ami javítja a kedélyállapotomat, csökkenti a stresszt és ki tudja még mit tesz velem, de nagyon jó lesz nekem, az tuti. Magyarul: be leszek drogozva... :) Már más is mondta, hogy ez jó, mert az időérzék elvész és olyan mintha hipp-hopp megoperáltak volna. Szóval: bódítás, szuri a gerincbe, műtét, aztán HELLÓ VILÁG ÚJRA ITT VAGYOK! A dokinő direkt kiemelte, hogy műtét után amint elkezdem érezni hogy visszatér az élet a lábamba kérjek fájdalomcsillapítot, hogy "a fájdalom elé tudjanak menni, mert bizony ez az a műtét, ahol az Ember összetalálkozik a Fájdalommal." hmm... REMEK.
Nos hát nagyjából ennyi az az előzetes, amit én eddig végigjártam és ami részben megnyugtatott részben pedig tisztánlátást adott. Megjegyzem aki egyéni vállalkozó, az ne felejtse el kiíratni magát a háziorvosával és beküldeni a papírokat, hogy kapjon táppénzt és ne kelljen járulékot fizetnie. Érdemes leülni a könyvelővel, hogy mi is az egésznek a menete, mert én csak most jöttem rá, hogy ez kicsit bonyesz lesz. Külön be kell majd vinni neki a kórházi papírokat is, akkor amikor kijöttem a kórházból. Erre kiváló egy közeli hozzátartozó is, csak legyen aki elintézi.
Én pl. holnap megyek majd vissza a háziorvoshoz, hogy elkérjem a beteglapom és megtudakoljam tőle, van e még bármi teendőm.