tömeg.jpeg

Nos, igen! Erről tegnap szinte meg is feledkeztem! Hidd el, hogy bár nagyon kedves gesztus az, ha valaki szeretne meglátogatni a kórházban, de nincs arra szükség, hogy mindenki épp abban a pár napban viziteljen nálad. Íme az okok:

  1. Nem leszel túl kommunikatív és sem családtagoknak, sem barátoknak nem jó téged szenvedni látni. (Én első nap, a műtét után hazaküldtem Nagyit és a Páromat is, mert láttam rajtuk is, hogy megviseli őket így látni engem. Rajtuk kívül másnap a legjobb barátnőm látogatott meg, aki hozott egy nagy adag vidámságot magával és egy zacsi fincsi gumicukrot! :) Anyukámék, akik 165 km-re laknak, mindenáron fel akartak jönni az nagy Budapestre, hogy meglátogassanak, de őket is kértem rá, hogy maradjanak, mert nem ér annyit az a 15-20 perces látogatás. Inkább jöjjenek később.)
  2. Fontos a pihenés, örülsz majd annak a "lopott" 1-2 órának, amikor magad lehetsz és pihenhetsz! (Bár nem koncentrációs tábor a kórház, mégis nagyon kimeríti a szervezetedet a műtét és az azt követő procedúrák. Én kb. folyton aludtam...)
  3. Bármilyen meglepő, de a kórházban ellátást is kapsz, így tényleg nincs szükség több tonna csokira, gyümölcsre, kekszre és rostos innivalóra! (Még jobb, ha mindezt porlasztva, utólag kapod meg! :) :D :) )

szines_buborekok.jpgTehát javaslom, hogy kövessük "A KEVESEBB NÉHA TÖBB" elvet, hiszen nekünk is jobb, ha minden hétre jut 1-2-3 látogató, akit lehet várni, aki "hoz majd egy kis inputot magával" :) és akivel elröppen a délután egyébként súlyos ólomlábakon lépkedő ezermillió perce....

Én nagyon hálás vagyok minden családtagomnak, barátomnak, ismerősömnek, akik gondoltak rám a napokban, akik érdeklődnek az állapotom felől, akik meglátogattak, vagy majd fognak. Szóval tényleg: KÖSZI MINDENKINEK :) (:

És azoknak is köszönöm, akik nem műtét előtt állnak és ezért követik a blogot, hanem mert érdekli őket, mi történik velem! :)

süti beállítások módosítása